A játékok már azelőtt elkezdenek beszivárogni az otthonodba mielőtt a baba megszületne. És folyamatos áradatuknak gyakorlatilag lehetetlen gátat szabni. A végén ellepik a nappalidat, a fürdőszobádat, a táskádat… az életedet.
De a gyereknek lételeme a játék, azzal tanul, azzal kapcsolódik ki, azzal dolgozza fel a nap eseményeit. A játékokra tehát szükség van, csak a megfelelő arányokat és minőséget nehéz megtalálni. Ha túl sok van attól csak bepörög a gyerek és nem fogja értékelni, ha túl kevés akkor meg nehezebb inspiráló közeget létrehozni neki.
De ami még fontos, a játék a gyerek felségterülete. Ő rendelkezik felette. Így rendben tartani is neki kell. Persze eleinte szülői segítséggel. Ha a játékok nincsenek rendben nem is lehet rendesen játszani, akkor az egész csak egy kupac lom, aminek a tetején ugrálnak a gyerekek.
Mai tett:
Rendbe tettük a teljes játékkészletet. Gigantikus vállalkozás volt, ami azzal kezdődött, hogy az összes játékot kiborítottuk a szoba közepére. Teljes káosz. Nem is jutottunk le délelőtt az udvarra. Féltem ilyen nagy fába vágni a fejszénket, de most van őszi szüneten a kislányom és hétvégén jön egy adag újabb játék, aminek helyet kell csinálni. Talán bölcsebb lett volna kisebb adagokban, de mindegy, rááldoztuk ezt a napot. Estére már csömört kaptam a játékoktól. De annyira jó, hogy minden (na jó, majdnem minden) megtalálta a helyét. Egy zsáknyi cuccot félretettünk, aminek később döntünk a sorsáról.
Ha valami újba kezdünk (pl sétálni megyünk) elpakoljuk a játékokat. Ha napközben nem is teljesen, este mindenképpen kerüljön vissza minden játék a helyére. Az elpakolást főként a gyerekek végezzék.
A félretett játékokat is át kell még válogatni, mondjuk naponta 10 db-onként.
Elég jó küldetés:
Este elpakoljuk a játékokat, igyekezvén a saját helyére tenni. Hetente egyszer átnézzük a dobozokat, minden megtalálta-e a helyét.
