Mottó: Te légy, aki bízol, dacára a kis hangnak a fejedben.
30 nap telt el, amióta belevágtam a káoszkommandó néven futó vállalkozásomba. Már most számos eredményét érzem. A káosz egyértelműen csökkent körülöttem és bennem is. Ennek eredményeként sokkal magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Ezt a családom is megérzi. Érezhetően kevesebb a konfliktus. A gyerekekbe is ritkábban bújik bele az ördög.
Mivel tudom, hogy jó úton járok, és látom a bár lassú, de biztos haladást, ezért nem görcsölök, ha épp aznap nem megy minden annyira flottul. Gyerekek mellett a lakás egyszerűen nem tud egész nap glédában állni. Olyan ez, mint a hullámlovaglás, hullámhegyek és hullámvölgyek jönnek egymás után. Eddig úgy éreztem, hogy a hullámok folyton összecsapnak a fejem felett és majd megfulladok. Most hogy világosan látom az elvégzendő és az elvégzett feladatokat, bár a tenger ugyanúgy háborog alattam, mégis bízom magamban, hogy sikerülni fog a felszínen maradnom. Már nincsen az a bűnös érzés, hogy te jó ég mennyi dolgom lenne, és alig teljesítek, már nem érzem csődtömegnek magam.
A kulcsa dolgoknak egyrészt a folyamatos visszacsatolás, hogy épp a cél felé tartok-e, de még inkább az apró lépésekben való haladás. Minden nap csak annyit vállalok be, ami reálisan teljesíthető és csak pár napra előre tervezek. A nagy cél persze folyton ott lebeg a szemem előtt, de nem látom végig az utat, ami odavezet. Az apró lépések segítenek a jelenre koncentrálni, és elejét veszik a teljesíthetetlen tervek okozta stressznek. A saját ütememben haladok, rugalmasan alakítva az iramot és az irányt is, amit épp az élet hoz. Ha soknak érzem lassítok. Egyszer már meg is álltam, szünetet tartottam. De megfordulni nem fogok, mert annyival élhetőbb, annyival barátságosabb, szeretettelibb így az életem.
Szurkoljatok, hogy sikerüljön végigcsinálni!
 |
| Nem, sajnos nem én vagyok a képen :/ |
Az egyes feladatok eredményeiről írt összegzéseket az adott nap bejegyzésének a végén találhatjátok. (Folyamatos feltöltés alatt van.)
