Az ünnepre készülés nem merülhet ki abban, hogy kitakarítjuk, feldíszítjük a lakást. Ünneplőbe kell öltöztessük a lelkünket is.
Ennek jegyében minden nap küldök pár gondolatot. Felváltva érkeznek így a káoszkommandó praktikusabb feladataival.
Az írások egy adventi napló kapcsán keletkeztek, amit egy barátnőmtől kaptam lelki ajándék gyanánt. Minden napra volt egy kis üres lapocska, ötletesen összefűzve és minden lapon egy-egy szó inspirációként. Én szorgalmasan kitöltöttem minden nap, így létre jött egy nagyon személyes ajándék, ami minden évben újra meg újra örömet okoz.
Most ezt megosztom veletek is, fogadjátok szeretettel és tartsátok szem előtt, hogy egy ötlet, az odafigyelés az ajándékok esetében jóval többet számít, mint a bekerülési érték.
Most ezt megosztom veletek is, fogadjátok szeretettel és tartsátok szem előtt, hogy egy ötlet, az odafigyelés az ajándékok esetében jóval többet számít, mint a bekerülési érték.
Várakozás
Mindannyian várunk valamire.
Várjuk, hogy hazajöjjön a férjünk.
Várjuk, hogy egyensúlyba álljon a lényünk.
Várjuk, hogy egyensúlyba álljon a lényünk.
Várjuk, hogy kialudjanak a fények.
Várjuk, hogy kiderüljön a lényeg.
Várjuk, a holnap majd milyen kanyart hoz.
Várjuk, a holnap majd milyen kanyart hoz.
Várjuk, hogy szólítsanak minket az ablakhoz.
Várjuk, hogy átaludhassuk a éjszakát.
Várjuk, a bennünk szóló csend végszavát.
Várjuk, hogy átaludhassuk a éjszakát.
Várjuk, a bennünk szóló csend végszavát.
Várjuk, hogy megkapjuk a választ.
Várjuk, hogy kimúljon minden, ami fáraszt.
Várjuk, hogy egyszer megérkezzünk.
Várjuk, hogy kimúljon minden, ami fáraszt.
Várjuk, hogy egyszer megérkezzünk.
Várjuk, hogy végre felébredjünk.
És mégis
Rég elfelejtettük már az igazi várakozás
perzselő izgalmát:
Gyermekkorunk Karácsonyait.
Pedig most nem más jön el, mint Ő.
Személyesen. Igazából. Valóban.
Hamarosan…
