Este miután a gyerekszobában leoltjuk a villanyt, de a gyerekek sokáig nem tudnak elaludni, annak számos oka lehet. Az egyik ok a sok közül, hogy még dolgoznak bennük a nap folyamán őket ért feldolgozatlan élmények. Sokat segít nekik, ha lefekvés előtt megbeszélhetik a szülővel a nap eseményeit: hallgatlak, mesélj, csupa fül vagyok. Ezek a meghitt pillanatok amellett, hogy az összetartozásunkat erősítik, nem utolsó sorban a legjobb alkalmak a nevelésre, tanításra. Talán három éves korukban nem tulajdonítunk különös jelentőséget a beszélgetésnek. De vajon mit szólunk majd hozzá, ha tiniként azt vesszük észre, hogy nem is beszélget velünk soha a gyermekünk és alig ismerjük őt. Azt gondolom, nem lehet elég korán kezdeni. Akár magzati kortól kezdve lehet velük beszélgetni.
Minden este megbeszélni a gyerekekkel, hogy ‘Mi volt ma?’. Ha van rá idő szép sorban reggeltől estig átbeszéljük a dolgokat és kibogozzuk, ha valami kérdés van. Ha szorít az idő, akkor csak kiemeljük, hogy mi volt a legjobb és a legrosszabb.
Elég jó küldetés:
Minden este valamikor minimum három mondatban összefoglalni a napot: hol voltunk, mit csináltunk, és kivel. Legalább 5 percet szánjunk rá.
Korábbi tapasztalatok:
