BUÉK
Szeretem az aktuális évszakhoz ünnephez tartozó meséket, verseket mondókákat. Nem azért, hogy én legyek a hónap anyukája, de úgy érzem ezek segítenek – ebben a gyökértelen korban – a lelkünknek, hogy elhelyezze magát térben és időben. Bár lehet hogy valójában egy óvónéni veszett el bennem. 
Mindenesetre hadd kívánjak nektek nagyon boldog, lelki kincsekben gazdag, békét hozó új esztendőt Weöres Sándor százlábújával.
Weöres Sándor: Újjé!vi mese
Mesét mondok, dí-dá-dú,
egyszer volt egy százlábú.
Hát az a százlábú állat
sorra számlálgatott minden lábat,
eredményül mennyi jött?
épp 365.
Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába.
Egyik csupa kulimász,
a másikkal magyaráz,
harmadikkal zongorázik,
negyedikkel falra mászik,
ötödikkel mutogat,
hatodikkal cukrot ad,
hetedikkel krumplit hámoz,
nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz,
kilencedikkel az ajtót nyitja,
tizedikkel vendégeit kihajítja,
tizenegyedik csak csonka,
tizenkettedikkel ágyát bontja,
tizenharmadikat leharapták,
tizennegyedikkel fog vakmacskát,
tizenötödikkel koccint,
tizenhatodikkal pöccint,
tizenhetedikkel fociz,
tizennyolcadikkal kocsiz,
tizenkilencedikkel sántikál,
a többivel fürgén szaladgál.
Ahány lába
– mert nem dőre –
éppen annyi adománya
az újesztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy.
A Kaláka feldolgozása se utolsó 
:
Weöres Sándor – Gryllus Dániel: Ujjé(!)vi mese – Művészetek Völgye 2017
