Félelem
Itt állunk és félünk.
Mint a ma született bárány. Remeg a lábunk.
Volt idő, mikor nem féltünk semmitől, azt hittük miénk a világ. Azt hittük csak kérni kell és megadatik. Azt hittük nincs is halál.
De azóta túl sok pofont kaptunk. Az élet iskolájában kemény a pad.
De még hittük, hogy élünk és lelkünk mégis szabad.
Ma már csak félünk. Velőnkig, végérvényesen.
És a sátán ugrál örömében.
Mert sikerült elfeledtetnie velünk mindent. Így hatalma már végtelen.
